Ha elmesélném neked az életem, talán sajnálnál, nem tudhatom. De abban biztos vagyok, hogy nem szívesen cserélnél velem.
Bevallom, sokáig lettem volna bárki bőrében, – akárkiében -, csak a sajátomban nem. Nagyon nem szerettem. De mivel nincs varázspálcám, így nem tudom egyetlenegy suhintással átvarázsolni az életem. Két lehetőségem maradt: vagy beletörődöm, hogy “ezt dobta a gép”, és a boldogtalan áldozat szerepét játszom tovább, vagy a boldogságot választom. Én a boldogságra mondtam igent.
Rájöttem, hogy a fent említett „átvarázsolós” módszer sehogy sem működik, mert az életemet sem kicserélni, sem megváltoztatni nem tudom.
Egy valamit azonban tehetek- ha már a boldogságot választottam, (és ehhez most már ragaszkodom), hogy a hozzáállásomat, a nézőpontomat változtatom meg.
Mert vannak dolgok, amik nem rajtam múlnak. Ez tény. De az, hogy én ezekről a dolgokról hogyan gondolkodom, az viszont már nagyon is rajtam múlik. És nem is kell azonnal mindent gyökerestől megváltoztatni. Az ilyen drasztikus váltások azért nem működnek, mert félünk a változástól. Így vagyunk kódolva. És igen, minden, mindig változik, de egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora az a változás, amit jól kezelünk.
Drasztikus változás
Sok drámai változás volt az életemben, olyan, amikor sarkából fordult ki a világ.
Ennek ellenére vagy éppen ezért, azt vallom, könnyebb alkalmazkodni az apró változásokhoz. Ezért nagyon jól beválik és rendkívül hasznos taktika, ha elhatározom: a boldogságot választom a szenvedés helyett.
Egyszerűen nem vagyok hajlandó újra és újra feltenni a régi lemezt és a múltban megtörtént dolgokon sajnálkozni. Nem vagyok hajlandó rettegni attól sem, hogy mit hoz a jövő számomra. Úgysem tudom egészen pontosan megjósolni. Csak találgatnék, kitalált forgatókönyveken agyalnék, aminek, – valljuk be -, semmi köze a valósághoz. Akkor meg mi értelme van?
Ha kizártam a múltat és a jövőutazást is, akkor nem marad más, csak a jelen.
A most, amiben éppen vagyunk. A mostban van hatalmam eldönteni, hogy a boldogságot vagy a szenvedést választom. Egyszerű, de nem könnyű. Tudatosnak kell lennem hozzá. Minden pillanatban észrevenni a jót, a szépet, a boldogságot.
Még a rossznak ítélt dolgoknak is vannak jó oldalai. Mert semmi sem jó vagy rossz, fekete vagy fehér, hanem minden ugyanannak a számegyenesnek a két pontja. Az ítéletet, a címkét már mi tesszük hozzá. És ha már így van, miért ne tehetnénk rá másikat? Valami jobbat.
Kezdetben úgy érezheted, hogy nehezen megy, ezért érdemes kicsiben kipróbálni. Apró pillanatokban meglátni a szépet, a jót. Egy mosolyban, egy kávéban, egy naplementében, egy zenében. Bármiben. Csak kezdd el! Ha eleinte segítségre van szükséged, töltsd le a boldogságnaplómat és vezesd egy hónapon keresztül.
Utána már napló nélkül is menni fog, mert a boldogság választás. Az én választásom, de bármikor lehet a Tiéd is.
Ha szeretnéd, hogy kísérőd legyek ebben, akkor választ a Tudatos boldogság programomat:-)