Mindez teljesen „automatán” történik, ennek nem vagyunk tudatában. Ezek a reakciók biológiailag megbízhatóak.
Azonban, ha ebben a finoman hangolt rendszerben valami megborul, akkor betegségek alakulnak ki. A stresszre a szervezet automatikus választ ad, ez az un. „üss, vagy fuss” reakció. Ilyenkor ösztönösen harcolunk, elfutunk, vagy „lefagyunk”.
A külső események hatással vannak ránk és változást hoznak létre a testünkben. A testünk azonban nem csak a külső erőkre reagálva változik, hanem a gondolataink, érzéseink is befolyásolják a működését.
A gondolatok érzelmeket generálnak, az érzelmek pedig hatással vannak a szervezet működésére.
Egyetlen negatív gondolat, amely érzést vált ki, a szervezetben stresszreakcióként jelenik meg.
Ez akkor is igaz, ha a gondolatoknak vagy az érzéseknek nincs köze a valósághoz. Például a puszta gondolat, hogy valaki halálos beteg, pusztítani kezdi a szervezetet, még akkor is, ha ez nem igaz.
Minden ingert, gondolatot, érzelmet ami negatívan hat ránk, stresszornak nevezünk.
Az un. akut stresszorok a mindennapi életből erednek, így rövid ideig fejtik ki hatásukat a szervezetre, ami után a test működése visszaáll a normál paraméterekhez. Azonban, ha a nap során sok ilyen hatás ér minket, ezek idővel összeadódnak, illetve nem hagynak időt a szervezetnek a regenerálódásra. (Pl: reggeli rohanás, késés, értekezlet, munkafeladatok, gyerekneveléssel kapcsolatos feladatok, konfrontációk, házastársi veszekedések).
Bizonyos negatív ingerek hosszabb ideig hatnak ránk. Ezeket krónikus stresszoroknak nevezzük. (Pl. egy krónikus betegségben szenvedő, vagy fogyatékkal élő családtag gondozása hosszú ideig tartó teher a gondozó számára is).
Sajnos előfordulnak elhúzódó stresszt kiváltó események: baleset, munkahely elvesztése, vagy egy közeli személy halála. Mindez feldolgozható egy terápiával, vagy egyéb folyamatban. Azonban, ha ezek a traumák nem kerülnek feldolgozásra, akkor ezek további tartós stresszt eredményeznek.
Érzékletes hasonlat a gyors lefolyású és az elhúzódó stressz leírásánál, hogy még az előző egy sprint, addig a második már egy, vagy akár több maraton lefutását is magába foglalja.
Az ilyen jellegű tartósan fennálló stressz lemeríti a szervezet erőforrásait és ha ezek nem töltődnek újra, a szervezet betegséggel reagál.
Az akut stressz kialakulásának színtere a negatív gondolatok, a negatív érzelmek és a „rágódás”. Ezek a szüntelenül áramló nyomasztó gondolatok fokozzák és kiterjesztik a stresszt.
Vegyünk példát a gazelláról!
Gondoljunk egy gazellára, vagy antilopra, amit a szavannán egy oroszlán vesz üldözőbe. Amikor a gazella érzékeli a veszélyt minden erejével menekülni kezd. Azonban mikor a veszély elmúlik és biztonságos távolságba kerül az oroszlától, akkor a szervezete visszaáll a normál működésbe.
Az emberek ezzel szemben a gondolkodás csodálatos képessége okán hosszas merengésbe kezdenek és tragikusabbnál tragikusabb rémtörténeteket futtatnak a fejükben arról, hogy mi lett volna, ha…
A stressz így hosszú időn keresztül velünk marad, és nem engedi meg a szervezetünknek a visszaállást.
Itt jutottunk el a mindfulness kulcsfontosságú szerepéhez.
A legelső és legfontosabb lépés a nyomasztó gondolatoktól való megszabadulás. Ezt úgy tudjuk elérni, ha tudatában vagyunk, hogy mi is történik valójában, miközben az történik.
Következő cikkemben arról írok, hogyan tudod a fent leírtakat alkalmazni a gyakorlatban.
Addig is, ha szeretnél betekintést nyerni a mindfulness gyakorlati alkalmazásába, megteheted a Mindfulness Kóstoló munkafüzet segítségével.
Felhasznált irodalom: Jon Kabat Zinn: Full Catastrophe Living