Jó napok, rossz napok

Személyes

Vannak rossz napjaim:( Bár tudatosan törekszem a pozitív és építő gondolatokra, ennek ellenére olykor mégis erőt vesz rajtam a félelem és a bizonytalanság. Ilyenkor segít a kedvenc mesém a farkasokról, amit megosztok Veled szeretettel.

A két farkas – indián mese

Egy este az öreg Cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.

Egyikük a Rossz: a düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego… Másikuk a Jó: az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: –És melyik farkas győz?

Az öreg indián mosolyogva így válaszolt:

– Az, amelyiket eteted.

Amikor a béke, a szeretet, a remény győz, akkor szebbnek látom a világot. Akkor minden kisimul, minden a helyére kerül, ahogy a lelkemben, úgy a külvilágban is. És akkor, de csakis akkor megmutatkozik a csoda, ami addig rejtve maradt előttem.

A mai nap is így történt.

Ma reggel rám mosolygott egy angyal…

A busz megállójában állt, nézett maga elé. Gyalog közeledtem felé a járdán, engem figyelt. Rá néztem, nem fordította el a tekintetét. Égszínkék szemében láttam a szeretetet. Idős, ráncos arcán nyomot hagyott az élet, de a szeme ragyogott, belül fiatal maradt. Rámosolyogtam, ő visszamosolygott, nem szólt, csak biccentett a fejével.

Úgy köszöntött, mintha ismernénk egymást. Két másodperc csoda volt, én sétáltam tovább. Még visszanéztem rá, ő csoszogó, lassú léptekkel szállt fel a buszra éppen, csak a hátát láttam. Elutazott, de itt hagyta nekem a mosolyát, a szeme ragyogását, azt a két másodpercet, amikor összetalálkozott a tekintetünk.

Itt hagyta nekem egész napra a boldogságot, a hálát, a reményt, és a csodát, hogy léteznek.