Én azonban látom az árnyékos oldalt is.
Amikor nem tud jó apa lenni. Mert neki sem volt, és nem tanulta meg, hogyan kell jól működni egy egészséges kapcsolatban. Nem tudja hogyan kell úgy erőt sugározni, hogy közben kedves tud lenni és elfogadó. Nem tudja, mi a feltétel nélküli szeretet, mert neki sem volt része ebben. Nem tud adni, mert ő sem kapott soha. Nem tud elfogadni, nem tudja kezelni a gyengeséget, a fájdalmat, a hibákat a könnyeket.
Belül olyan sebzett, olyan bizonytalan, hogy összeroppanna a teher alatt, így megerősíti a szívét.
Vastag kérget, áthatolhatatlan páncélt növeszt, félelmetes durva maszkot tesz az arca elé és a simogatásra tervezett kezét vasökölre cseréli. Gyenge hangját ordítássá erősíti, bizonytalanságát rendíthetetlen akarattá.
És megy, felemelt fejjel, konok elhatározással, és csak reméli, hogy jobb lesz a holnap…
És láttam őt is, aki másként szeret.
Feltétel nélkül, de ő sem tud kiteljesedni apaként.
Neki más jutott. Beteg gyermek, kétség és remény. Fájdalom, rettegés, kórház, fejlesztés, intézet. Keserűség és magány. Mások, majd önmaga hibáztatása. Nehéz, küzdelemmel terhelt napok. Néma kiáltás, elkeseredett jövő, és a csendben lehulló könnycseppek, amikor senki se látja.
Belül olyan sebzett, olyan bizonytalan, hogy összeroppanna a teher alatt, így megerősíti a szívét.
Vastag kérget, áthatolhatatlan páncélt növeszt, maszkot tesz az arca elé. Belső ordító hangját némaságra cseréli, bizonytalanságát rendíthetetlen akarattá.
Ez a dac, az akarat, ami elindítja újra és újra előre, ami erőt ad neki egy úton, ahová megy rendületlenül úgy, hogy nem tudja hova vezet.
Mégis megy, felemelt fejjel, konok elhatározással némán töretlenül. Egyre csak előre, nap nap után és csak reméli, hogy jobb lesz a holnap.
Ha gúzsba kötnek a múlt lezáratlan történetei, ha a lelked sérülései még mindig fájnak, ha nem kaptad meg a szerető, elfogadó támogatást gyermekként, azt most bölcs felnőttként önmagad számára is megteheted.
Nem kell cipelned tovább a haragot, a neheztelést. Hatalmadban áll begyógyítani a múlt sebeit, letenni a fájó emlékeket.
Ha önegyüttérzést gyakorolsz, ha feltétel nélkül elfogadod önmagad, ha szeretettel magadhoz öleled „belső gyermeked”, úgy esélyt adsz magadnak a boldogságra.
Ha úgy érzed szükséged van ehhez egy elfogadó segítő szakemberre, szívesen kísérlek UTadon.